Az autonóm rendszeren belül végrehajtott útválasztási műveleteket intradomain útvonalválasztásnak vagy belső átjáró útvonalválasztásnak nevezik, és amikor az útválasztás két autonóm rendszer között történik, akkor azt interdomain útválasztásnak vagy külső átjáró útválasztásnak nevezik. Az autonóm rendszer olyan hálózatok és útválasztók kombinációja, amelyeket egyetlen adminisztráció irányít.
Összehasonlító táblázat
| Az összehasonlítás alapja | OSPF | BGP |
|---|---|---|
| Áll a | Először nyissa meg a legrövidebb útvonalat | Határ átjáró protokoll |
| Átjáró protokoll | Az OSPF egy belső átjáró protokoll | A BGP egy külső átjáró protokoll |
| Végrehajtás | Könnyen kivitelezhető | Komplex a megvalósításhoz |
| konvergencia | Gyors | Lassú |
| Tervezés | Hierarchikus hálózat lehetséges | szemű |
| Eszközerőforrások igénye | Memória és CPU intenzív | A méretezés a BGP-ben jobb, bár az útválasztási táblázat méretére támaszkodik. |
| A hálózatok mérete | Elsősorban kisebb méretű hálózatokon használják, amelyeket központilag lehetne adni. | Többnyire nagyszabású hálózatokon, például az interneten használják. |
| Funkció | A leggyorsabb útvonalat előnyben részesítjük a legrövidebb. | A datagram számára a legjobb útvonalat határozzuk meg. |
| Használt algoritmus | Dijkstra algoritmus | A legjobb út algoritmus |
| Protokoll | IP | TCP |
| Kikötő | 89 | 179 |
| típus | Link állapot | Útvonal vektor |
Az OSPF meghatározása
Az első legrövidebb út egy belső átjáró protokoll. A belső átjáró protokoll (IGP) munkacsoportja a legrövidebb út első (SPF) algoritmusán alapuló IGP kialakítására lett kialakítva annak használatára az internetprotokoll hálózatokban. A hivatkozás állapotát használja. Az OSPF-et a felülvizsgálati időszak korlátozásai miatt hozták létre; A RIP protokoll korlátozottan képes nagy heterogén internetes hálózatok kiszolgálására. Az OSPF egy linkállapot-útvonal, amely egy hierarchiában működik. A hierarchia legfelsőbb és legnagyobb entitása az autonóm rendszer. OSPF-hívás a hierarchikus területen lévő útválasztókhoz a linkállapot-hirdetések küldéséhez.
Az OSPF lehetővé teszi a különböző hitelesítési sémák használatát, és minden, az útválasztón belüli cserét hitelesíteni kell. A hitelesítés célja, hogy lehetővé tegye az egyetlen jogosult útválasztók számára, hogy hirdessék az útválasztási információkat. A külön útvonalakat egyetlen célállomásra számítják ki a HOP-szám és az egyes szolgáltatási típusok nagy teljesítménye alapján. Ha több egyenlő költségű útvonal létezik a rendeltetési helyre, akkor a terhelés kiegyenlítését végzi, ahol a forgalom egyenlően oszlik meg.
Az OSPF-ben a hálózatok csoportja önálló területre van csoportosítva. Egy terület elrejti topológiáját a fennmaradó autonóm rendszerből és más területekről is. Ez az információ elrejtése csökkenti az útválasztási forgalmat. Annak érdekében, hogy megkülönböztessük a hálózaton belüli információt (belső források) a külső útválasztótól (külső forrásoktól) nyert információtól, az OSPF-ben a különböző üzenetformátumok használhatók.
A Területi particionálás két különböző típusú útválasztást épít ki a hálózat forrása és célhelye alapján, és attól, hogy ugyanazon a területen vagy más területen vannak-e. Ha az ugyanazon a területen található forrás és célállomás területi útvonalválasztás, és ha a különböző területeken jelen lévő forrás és célállomás területi útvonalválasztásra utal.
A BGP meghatározása
A Border Gateway Protocol (BGP) egy külső átjáró protokoll, amelynek célja az internet útválasztási információinak cseréje. Egy tetszőleges topológia alkalmazásával a BGP összekapcsolhatja az autonóm rendszerek bármelyik internetes munkáját. Ez csak szükségszerűen megköveteli, hogy minden autonóm rendszerben legalább egy útválasztó legyen a BGP futtatására, amelynek legalább egy másik autonóm rendszer BGP útválasztójához kell csatlakoznia.
A BGP képes kezelni egy olyan konfigurációt, amely bármilyen konfigurációban van csatlakoztatva, mint például a teljes háló, a részleges háló, és képes kezelni a topológiában az idővel bekövetkező változásokat. A BGP rendszer alapvetően cseréli a hálózati elérhetőségi információkat más BGP-rendszerekkel, és létrehozza az autonóm rendszerek grafikonját a BGP-útválasztók által kapott elérhetőségi információkkal. A BGP-rendszerekben az útvektor-útválasztási mechanizmust alkalmazzák, mert a távolságvektor-útválasztás és a kapcsolatállapot-útválasztás a művelet tartományának nagymértékűvé válásakor válhat akadályozhatatlanná.
Az útvonalvezérlésben az útválasztó rendelkezik a hálózatok listájával, amelyek elérhetõk az elérési útvonallal. Megőrzi a hálózati sávszélességet és támogatja a CIDR-t (Classless Inter-Domain Routing). A BGP protokollnak nincs információja arról, hogy mi történik az autonóm rendszeren belül, és hogy ez az autonóm rendszer szükséges előfeltétele. Saját belső topológiája van, és az útvonalakat meghatározó útválasztási protokollokat választja.
Border Gateway Protocol-nak nevezzük, mert ebben a BGP-útválasztónak kommunikálnia kell egy másik autonóm rendszerben lévő társaival, amely általában az autonóm rendszer szélének (határának) közelében helyezkedik el. Ez a kommunikáció akkor következik be, amikor egy pár autonóm rendszer elfogadja az útválasztási információk cseréjét, és amely magában foglalja az útválasztókat a BGP társainak.
A legfontosabb különbségek az OSPF és a BGP között
- Az OSPF az Open Shortest Path First-ot jelenti, míg a BGP kiterjed Border Gateway Protocol-ra.
- Az OSPF egy belső átjáró útválasztási protokoll, amelyben az útválasztási művelet egy autonóm rendszeren belül történik. Másrészről a BGP egy külső átjáró útválasztási protokoll, amely lehetővé teszi az útválasztási műveletek végrehajtását a két autonóm rendszer között.
- Az OSPF-et egyszerű használni, míg a BGP-t komplex megvalósítani.
- Az útválasztó által eltöltött idő a legújabb útválasztási információk megosztásához és frissítéséhez a konvergencia néven ismert. Tehát az OSPF konvergenciát érhet el kevesebb idő fogyasztásával. Ezzel szemben a BGP lassú konvergencia-aránya az OSPF-hez képest.
- Az OSPF hierarchikus struktúrát követ, míg a BGP rendszerint hálószerkezetet fogad el.
- Az OSPF a memória és a CPU erőforrások intenzív használatát igényli. A BGP-ben az eszközforrások igénye az útválasztási táblázat méretétől függ.
- A BGP rugalmasabb és skálázhatóbb, mint az OSPF, és nagyobb hálózaton használják, ellentétben az OSPF-tel.
- Az OSPF elsődleges célja a legjobb útvonal meghatározása, azaz a leggyorsabb. Ezzel szemben a BGP hangsúlyozza a legjobb út meghatározását.
- Az OSPF hivatkozásállapot-irányítást használ, míg a BGP az útvonalvektor-útvonalat használja.
Következtetés
Az OSPF egy belső átjáró útválasztási protokoll, míg a BGP egy külső átjáró útválasztási protokoll. Az OSPF a kapcsolatállapot-útválasztáson alapul, ahol minden útválasztó elküldi a szomszédos útválasztó állapotát minden, a területen jelen lévő útválasztónak. Másrészről a BGP az útvonalvezetésen alapul, ahol az útválasztónak van egy listája azokról a hálózatokról, amelyek elérhetõk az elérési útval.
