A dezoxiribonukleinsav vagy a DNS az az anyag, amely örökletes információkat tartalmaz minden élőlényben, ezeket genetikai utasítások sorozatának tekintik, amelyeket a szervezetek és más funkciók továbbfejlesztésére használnak. Ugyanakkor az RNS vagy a ribonukleinsav szerepet játszik a fehérje szintézisében és a genetikai információk továbbításában is. A DNS kettős spirális szerkezetű, míg az RNS egyszálú.
Ahogy a neve is sugallja, a DNS dezoxiribózt tartalmaz, és nincs egy oxigénatomja ; Az RNS ribozt tartalmaz és egynél több típusú lehet. A DNS olyan nitrogéntartalmú bázisokat tartalmaz, mint az Adenin (A), Citozin (C), Guanin (G) és Thymin (T), míg az Uracil (U) jelen van az RNS-ben a Thymin (T) helyett.
A DNS és az RNS, valamint a fehérjék alapvető szerepet játszanak az új sejt kialakulásának kezdetétől egészen a hozzárendelt feladat elvégzéséig. A DNS és az RNS hasonlónak tűnhet, de funkciójuk eltérő. Bár koordináltan működnek, így a test megfelelő működése folytatódik. Ebben a cikkben áttekintjük kettőnk különbségét, a rövid beszélgetéssel együtt.
Összehasonlító táblázat
| Az összehasonlítás alapja | Dezoxiribonukleinsav (DNS) | Ribonukleinsav (RNS) |
|---|---|---|
| Jelentés | A DNS jelentése a hosszú szénláncú nukleotidokat tartalmazó kettős szálú molekulából álló dezoxiribonukleinsav. | Az RNS jelentése a Ribonukleinsav egyszálú spirál, amely rövidebb nukleotidláncokból áll. |
| Nitrogén bázis | Adenin (A), ti-amin (T), citozin (C), guanin (G). | Adenin (A), Uracil (U), Citozin (C), Guanin (G). |
| Alap-párosítás | AT (adenin-timin) CG (guanin-citozin). | AU (adenin-uracil) CG (guanin-citozin). |
| Helix forma | Jelenleg kettős szálú szerkezet B formája, hosszú nukleotidláncokból áll. | Egyforma és egyszálú, rövidebb nukleotidláncokból áll. |
| Sugárzás az ultraibolya sugarakhoz | A DNS megsérülhet. | Az RNS ellenálló az UV sugarakkal. |
| Reakcióképesség | Kevésbé reaktív a CH-kötés jelenléte miatt. | Reaktívbb a C-OH (hidroxil) kötés jelenléte miatt. |
| replikáció | A DNS önmagában ismétlődik. | Az RNS-t a DNS-ből szintetizálják. |
| Stabilitás lúgos körülmények között | A DNS stabil. | Az RNS instabil. |
| típusai | Nincs típus. | Három típus - mRNS, tRNS, rRNS. |
| Funkció | Szerepet játszik a genetikai információk tárolásában, más sejtek továbbfejlesztése és szervezése szempontjából. | Elősegíti a kódolást, a dekódolást, a gén expressziót és a fehérje szintézist. |
A DNS meghatározása
A DNS létfontosságú szerepet játszik a genetikai információ tárolásában mindenféle szervezetben, legyen az prokarióta vagy eukarióta, valamint tárolja az egyes sejtek működéséről és szerkezetéről szóló információkat. Nagyrészt megtalálható a magban, de megtalálható a mitokondriumokban, kloroplasztikumokban stb is. Mindezeket a statisztikákat az egyes sejtekmagjában tárolják, úgy, hogy minden sejt hasonló DNS-e a magjában, amikor megoszlanak.
Később, amikor ez a sejt két lányos sejtre osztódik, a magukkal együtt, két azonos sejt alakul ki. Ez az oka annak, hogy a szülő és gyermekeik azonosak, mivel a DNS-anyagot a szülőktől az utódokig öröklik, és ezért hasonló vonásokkal rendelkeznek.
Ahogy a neve is mondja, ez a DNS dezoxiribózcukrot és hosszú nukleotidláncot tartalmaz . Ezeket a nukleotidokat adenin (A), citozin (C), guanin (G), thymin (T) elnevezéssel nevezzük. Az Adenint (A) és a Guanint (G) purineknak nevezzük, a citozint (C), Thymin (T) pirimidinnek nevezzük.
Az AT kötés két hidrogénkötésből, míg a CG kötés három hidrogénkötésből áll. A DNS fő célja, hogy tájékoztassa a készítendő fehérjéről, amely tovább meghatározza a sejt funkcióját.
Mivel a DNS szerkezete kettős spirális, úgy néz ki, mint egy spirális alakú csavart létra. A létra minden egyes lépése nukleotid-párból áll, amely a genetikai információt tárolja. A DNS CH-kötést tartalmaz, amelynek következtében kevésbé reaktív, és ezért lúgos körülmények között stabil. Még a kettős spirális szerkezetben lévő kicsi barázdák sem, vagy nem biztosítanak helyet a káros enzimek kapcsolódásához.
Az RNS meghatározása
Az RNS ugyanolyan fontos, mint a DNS, mivel segíti a fehérjék szintéziséhez szükséges genetikai kód átvitelét a magból a riboszómába. Segít a kódolásban, a dekódolásban, a szabályozásban és a gén expresszióban. Ez biztonságban tartja a DNS-t és más genetikai anyagot. Hasonlóan a DNS, az RNS tartalmaz továbbá négy nukleotidot: Adenint (A), Citozint (C), Guanint (G) és Uracilt (U).
Az mRNS, az rRNS és a tRNS az RNS három fő típusa.
Az mRNS-t Messenger RNS-nek nevezzük, a transzkripció folyamatát RNS enzim polimeráz alkalmazásával fejezzük be. Ebben az RNS-polimeráz dekódolja a DNS genetikai információit. Ez az mRNS információt hordoz a fehérje felépítésének irányításához, amelyet a test igényel.
A tRNS-t transzfer RNS-nek nevezzük, amely a fehérjék és más RNS segítségével egy komplexet képez, amely képes leolvasni az mRNS-t, és a hordozó információt fehérjékké alakítani, és elősegíti az aminosavak továbbítását a riboszómákba, ahol az rRNS (riboszómális RNS) fehérjét hoz létre kötés útján aminosavakkal.
Főbb különbségek a dezoxiribonukleinsav (DNS) és a ribonukleinsav (RNS) között
Noha a fentiekben részletesen tárgyaljuk a DNS-t és az RNS-t, a következőkben vannak a legfontosabb különbségek közöttük:
- A fő különbség a DNS és az RNS között az, hogy a DNS kettős szálú szerkezetű, míg az RNS egyszálú szerkezetű.
- A DNS gerince a dezoxiribózcukor, amely hosszú nukleotidláncból áll, míg az RNS ribózcukorból és rövid láncú nukleotidokból áll.
- A guanin (G) bázispárosodása a citoszinnal (C), míg az adenin (A) a timinnal (T) a DNS-ben, és az adenin az uracillal (U) az RNS-ben.
- A DNS funkciója a genetikai információ tárolása és továbbadása más sejtekhez, miközben az RNS kódolásban, dekódolásban és fehérje szintézisben működik.
Következtetés
A fenti megbeszélésből elmondhatjuk, hogy a DNS és az RNS egyaránt fontosak, mivel az egyik tartalmaz genetikai anyagot, amelyet át kell adni a test további fejlődéséhez és működéséhez, míg az RNS elősegíti a gének kódolását, dekódolását, szabályozását és expresszióját.
