A szkript általában egy program vagy utasítássorozat, amelyet más programon vagy alkalmazáson kell végrehajtani. Mint tudjuk, a web kliens-szerver környezetben működik. Az ügyféloldali parancsfájl végrehajtja a kódot az ügyféloldali oldalra, amely a felhasználók számára látható, miközben a kiszolgálóoldali parancsfájl fut a kiszolgáló végén, amelyet a felhasználók nem látnak.
Összehasonlító táblázat
Az összehasonlítás alapja | Szerveroldali parancsfájlok | Ügyféloldali parancsfájlok |
---|---|---|
Alapvető | Működik a hátsó végén, amely nem látható az ügyfél végén. | Az elülső végén és a szkriptben lévő művek a felhasználók körében láthatóak. |
Feldolgozás | Szerver kölcsönhatást igényel. | Nem szükséges interakció a szerverrel. |
Az érintett nyelvek | PHP, ASP.net, Ruby on Rails, ColdFusion, Python, stb. | HTML, CSS, JavaScript stb. |
érint | Hatékonyan testreszabhatja a weblapokat, és dinamikus weboldalakat biztosíthat. | Csökkenti a szerver terhelését. |
Biztonság | Viszonylag biztonságos. | Bizonytalan |
A kiszolgálóoldali parancsfájlok meghatározása
A szerveroldali szkriptek egy olyan programozási módszer, amellyel a kódot a szerver oldalon futtathatjuk, és egyszerű szavakkal minden olyan szkript vagy program, amely a webkiszolgálón futtatható, szerveroldali parancsfájlként ismert. A szerver végén végzik a webhely testreszabását, a weboldal tartalmának dinamikus változását, a felhasználói lekérdezésekre adott válaszokat, az adatbázis elérését stb.
A kiszolgálóoldali szkriptek kommunikációs kapcsolatot hoznak létre a kiszolgáló és az ügyfél (felhasználó) között. Korábban a kiszolgálóoldali parancsfájlokat a CGI (Common Gateway Interface) szkriptek hajtják végre. A CGI-t úgy tervezték meg, hogy a programozási nyelvek, például a C ++ vagy a Perl programokat végrehajtsa a weboldalakon.
A szerver oldala három részből áll: a szerver oldali szkriptnyelv által kifejlesztett szerver, adatbázis, API és back-end webes szoftver. Amikor egy böngésző egy szerveroldali parancsfájlból álló weboldalt küld a szerverhez, a webszerver feldolgozza a parancsfájlt az oldal böngészőbe való kiszolgálása előtt. Itt a parancsfájl feldolgozása magában foglalhatja az adatbázisból származó információk kinyerését, egyszerű számításokat, vagy a megfelelő tartalom kiválasztását, amelyet a kliens végén kell megjeleníteni. A parancsfájl feldolgozása folyamatban van, és a kimenet a böngészőbe kerül. A webkiszolgáló kivonja a végfelhasználó parancsfájljait, amíg a tartalom meg nem jelenik, ami biztonságosabbá teszi az adatokat és a forráskódot.
Szerveroldali szkriptnyelvek:
A CGI megjelenése után több programozási nyelv alakult ki, mint például a PHP, a Python, a Ruby, a ColdFusion, a C #, a Java, a C ++ és így tovább a szerveroldali szkriptek esetében, amelyek közül néhányat az alábbiakban ismertetünk:
PHP: Ez a legelterjedtebb kiszolgálóoldali nyelv, amelyet az interneten használnak, és amely az adatbázisban lévő információk kivonására és manipulálására készült. A nyelvet az adatbázis nyelvével együtt használják. Ezt használják a Facebook, a WordPress és a Wikipedia.
Python: A nyelv gyors és rövidebb kódot tartalmaz. Jó a kezdőknek, mivel a kód olvashatóságára és egyszerűségére koncentrál. A Python jól működik az objektumorientált környezetben, és olyan híres helyeken, mint a Youtube, a Google stb.
Ruby: Komplex logikát tartalmaz, amely a back-endot adatbázis-segédprogrammal csomagolja, amelyet a PHP és az SQL is biztosít.
Az ügyféloldali parancsfájlok meghatározása
A kliensoldali parancsfájlokat úgy készítjük, hogy olyan kódot hozzunk létre, amely a kliens végén (böngésző) futtatható anélkül, hogy a szerver oldali feldolgozásra lenne szükség. Alapvetően az ilyen típusú parancsfájlok egy HTML dokumentumba kerülnek. Az ügyféloldali szkriptek segítségével megvizsgálhatjuk a felhasználó űrlapját a hibák elküldése előtt és a tartalomnak a felhasználói bemenetnek megfelelően történő megváltoztatására. Mint korábban említettem, a web működéséhez három elem szükséges, amelyek az ügyfél, az adatbázis és a szerver.
A hatékony ügyféloldali parancsfájlok jelentősen csökkenthetik a szerverterhelést . Úgy tervezték, hogy szkriptnyelvként fusson, egy webböngészőt fogadó programként használva. Például amikor egy felhasználó böngészőn keresztül kér egy weblapot a szerverhez, akkor egyszerűen elküldte a HTML-t és a CSS-t egyszerű szövegként, és a böngésző értelmezi és teszi a webtartalmat az ügyfél végén.
Ügyféloldali szkriptnyelvek:
HTML : Ez a webes programozás alapvető építőkövei, amelyek a keretet biztosítják a weboldalnak. Leírja a tartalom elrendezését.
CSS : A CSS biztosítja a grafikai elemek tervezését, amelyek segítenek a webes alkalmazás megjelenésének vonzóbbá tételében.
JavaScript : Ez az ügyféloldali szkriptnyelv, amely lényegében az adott célra készült, de jelenleg különböző JavaScript keretrendszerek használhatók szerveroldali szkripteként.
A kiszolgálóoldali parancsfájlok és az ügyféloldali parancsfájlok közötti legfontosabb különbségek
- A kiszolgálóoldali parancsfájlokat a backendben használják, ahol a forráskód nem tekinthető meg, vagy nem rejthető az ügyféloldalon (böngésző). Másrészt az ügyféloldali parancsfájlokat az elején használják, amit a felhasználók láthatnak a böngészőből.
- Amikor szerveroldali parancsfájlt dolgoznak fel, kommunikál a szerverrel. A kliensoldali parancsfájlokkal szemben nincs szükség szerver kölcsönhatásra.
- Az ügyféloldali szkriptek nyelve olyan nyelveket tartalmaz, mint a HTML, a CSS és a JavaScript. Ezzel szemben a programozási nyelvek, mint a PHP, ASP.net, Ruby, ColdFusion, Python, C #, Java, C ++ stb.
- A szerveroldali szkriptek hasznosak a weboldalak testreszabásában és a dinamikus változások végrehajtásában a webhelyeken. Ezzel szemben az ügyféloldali parancsfájl hatékonyan minimalizálhatja a szerver terhelését.
- A kiszolgálóoldali parancsfájlok biztonságosabbak, mint az ügyféloldali parancsfájlok, mivel a kiszolgálóoldali szkriptek általában elrejtve vannak a kliens végén, míg az ügyféloldali parancsfájl látható a felhasználók számára.
Következtetés
Az ügyféloldali szkriptek és a szerveroldali szkriptek egymással összehangoltan működnek. Azonban mind a szkriptek technikája nagyon eltérő, ahol az ügyféloldali parancsfájlok hangsúlyozzák, hogy a webalkalmazás vagy a webhely felületét vonzóbbá és funkcionálisabbá teszik. Ezzel ellentétben a szerveroldali szkriptek az adathozzáférési módszerekre, a hibakezelésre és a gyors feldolgozásra stb.