Minden vállalkozás hosszú távú befektetést hajt végre a különböző projektekbe, azzal a céllal, hogy a jövő években hasznot húzzon. A különböző tervekből kiindulva a vállalkozásnak ki kell választania azt, amelyik a legjobb eredményt eredményezi, és a megtérülés is a befektetők igényeihez hasonló. Ily módon a tőkeköltségvetés kerül felhasználásra, amely a hosszú távú befektetési projektek becslésének és kiválasztásának folyamata, amelyek összhangban vannak a befektetők alapvető céljával, azaz az érték maximalizálásával.
Az IRR és a MIRR két, a befektetés vonzerejét mérő tőkeköltségvetési módszer. Ezek általában zavarosak, de van egy finom vonal a különbség között, ami az alábbi cikkben található.
Összehasonlító táblázat
| Az összehasonlítás alapja | IRR | MIRR |
|---|---|---|
| Jelentés | Az IRR a megtérülési ráta kiszámításának módja, figyelembe véve a belső tényezőket, azaz a tőkeköltség és az infláció nélkül. | A MIRR egy tőkeköltségvetési technika, amely a tőkeköltség alapján kiszámítja a megtérülési rátát, és különböző méretű, azonos méretű befektetések rangsorolására szolgál. |
| Mi az? | Ez az az arány, amellyel az NPV nulla. | Ez az az arány, amellyel a terminálbevételek NPV-je megegyezik a kiáramlással, azaz a beruházással. |
| Feltevés | A projekt cash flow-ját a projekt saját IRR-jére fordítják. | A projekt cash-flow-kat a tőke költségén újra befektetik. |
| Pontosság | Alacsony | Összehasonlítóan magas |
Az IRR meghatározása
A belső megtérülési ráta, vagy más néven IRR, az a diszkontráta, amely egyenlőséget eredményez a várható cash flow-k jelenlegi értéke és a kezdeti tőkeköltség között. Ez azon a feltételezésen alapul, hogy az átmeneti cash flow-k aránya olyan, mint az előállított projekt. IRR esetén a cash flow-k nettó jelenértéke nulla, a jövedelmezőségi index pedig egy.
Ennek a módszernek megfelelően a diszkontált cash flow technikát követik, amely figyelembe veszi a pénz időértékét. Ez egy olyan eszköz, amelyet a tőkeköltség-tervezésben használnak, amely meghatározza a projekt költségeit és jövedelmezőségét. A projekt életképességének megállapítására szolgál, és elsődleges irányadó tényező a befektetők és a pénzügyi intézmények számára.
A belső megtérülési ráta meghatározására a próba és hiba módszert használják. Ezt elsősorban a beruházási javaslat értékelésére használják, ahol összehasonlítást végeznek az IRR és a levágott arány között. Ha az IRR meghaladja a határidőt, a javaslat elfogadásra kerül, míg ha az IRR alacsonyabb, mint a határérték, a javaslatot elutasítják.
A MIRR meghatározása
A MIRR kibővül a módosított belső megtérülési rátára, az az arány, amely kiegyenlíti a végső készpénzbevételek jelenlegi értékét a kezdeti (nulla év) készpénz-kiáramlással. Ez nem más, mint egy javulás a hagyományos IRR-hez képest, és leküzdi a különböző hiányosságokat, mint például a többszörös IRR megszüntetése, és az újrabefektetési ráta kérdését kezeli, és eredményeket hoz létre, amelyek összhangban vannak a nettó jelenérték módszerrel.
Ebben a technikában az átmeneti cash flow-kat, azaz az összes pénzáramot, kivéve a kezdeti összeget, megfelelő hozam (tipikusan tőkeköltség) segítségével hozzák a végső értékbe. Ez az elmúlt évben egy konkrét cash flow beáramlásnak felel meg.
A MIRR-ben a beruházási javaslat elfogadásra kerül, ha a MIRR meghaladja a szükséges megtérülési rátát, azaz a határértéket, és elutasítja, ha az arány alacsonyabb, mint a határérték.
A legfontosabb különbségek az IRR és a MIRR között
Az alábbi pontok jelentősek az IRR és a MIRR közötti különbség tekintetében:
- A belső megtérülési ráta vagy az IRR magában foglalja a diszkontrátát a belső tényezők figyelembevételével, azaz a tőkeköltség és az infláció kizárásával. Másrészt a MIRR a tőkeköltségvetés módszerére utal, amely a tőkeköltség figyelembevételével kiszámítja a megtérülési rátát. Ezzel különböző méretű, azonos méretű befektetések rangsorolására szolgál.
- A belső megtérülési ráta olyan kamatláb, amelynél az NPV nulla. Ezzel szemben a MIRR az a megtérülési ráta, amelynél a terminálbevételek NPV-je megegyezik a kiáramlással, azaz a beruházással.
- Az IRR azon az elven alapul, hogy az átmeneti cash flow-kat a projekt IRR-re újra befektetik. Ellentétben a MIRR alatt, a kezdeti cash flow-kat kivéve a cash flow-kat a cég megtérülési rátáján újra befektetik.
- A MIRR pontossága meghaladja az IRR-t, mivel a MIRR méri a tényleges megtérülési rátát.
Következtetés
Mindkét tőkemegfelelési módszer döntési kritériuma ugyanaz, de a MIRR a jobb nyereséget az IRR-hez viszonyítva határozza meg, két fő ok miatt, azaz először is, a pénzáramok tőkeköltségre történő újrabefektetése gyakorlatilag lehetséges, másodszor pedig többszörös A MIRR esetében a megtérülési ráta nem létezik. Ezért a MIRR a valódi megtérülési ráta mérése szempontjából jobb.
