Másrészt a rendes hasznosság fogalma kifejezi az árucikk hasznosságát a „kevesebb, mint” vagy „több mint” szempontjából. Olvassa el a cikket, hogy megtudja, milyen fontos különbségek vannak a bíboros és a rendes segédprogram között.
Összehasonlító táblázat
| Az összehasonlítás alapja | Kardinális segédprogram | Ordinal segédprogram |
|---|---|---|
| Jelentés | A bíboros segédprogram az a hasznosság, ahol a fogyasztók által a termék vagy szolgáltatás fogyasztásából származó elégedettség számszerűen kifejezhető. | A rendes segédprogram azt állítja, hogy a fogyasztó által a termék vagy szolgáltatás fogyasztásából származó telítettség nem számszerűsíthető. |
| Megközelítés | Mennyiségi | Minőségi |
| valószerű | Kevésbé | Több |
| Mérés | utils | rangok |
| Elemzés | Marginal Utility elemzés | Közömbösségi görbe elemzés |
| Támogatott | Klasszikus és neoklasszikus közgazdászok | Modern közgazdászok |
A kardinális segédprogram meghatározása
A kardinális hasznosság fogalmát a neoklasszikus közgazdászok fogalmazták meg, akik ezt a hasznosságot mérhetőek és mennyiségi vagy kardinálisan, azaz 1, 2, 3, stb. A hagyományos közgazdászok kifejlesztették a fogyasztás elméletét a hasznosság kardinális mérése alapján, amelyre az „ Util ” kifejezést kiterjesztette a hasznossági egységekre. Feltételezzük, hogy egy haszn egy pénzösszegnek felel meg, és a pénz állandó hasznossága van.
Továbbá az idő múlásával megvalósult, hogy a hasznosság kardinális mérése nem lehetséges, így kevésbé reális. Számos nehézség van a hasznosság számszerű mérésére, mivel a fogyasztó által a termékből vagy szolgáltatásból származó hasznosság számos tényezőtől függ, mint például a hangulat, az érdeklődés, az íz, a preferenciák és még sok más.
Az Ordinal Utility meghatározása
Az Ordinal Utility-t a modern közgazdászok, a JR Hicks és az RGD Allen támasztják alá, amely szerint a fogyasztók nem tudják az árukból származó elégedettséget abszolút vagy számszerűen kifejezni. A modern közgazdászok szerint a hasznosság pszichológiai jelenség, nem mérhető mennyiségi, elméleti és fogalmi szempontból. Azonban a személy introspektív módon fejezheti ki, hogy egy áru vagy szolgáltatás több, kevesebb vagy egyenlő elégedettséget biztosít-e egymáshoz képest.
Ily módon a hasznosság mérése ordinális, azaz minőségi, az áruk preferenciáinak rangsorolásán alapul. Például : Tegyük fel, hogy egy ember inkább a teát a kávéra és a kávéra tezi. Ezért elmondhatja szubjektíven, preferenciáit, azaz teát> kávét> tejet.
Kulcsfontosságú különbségek a bíboros és a rendes segédprogram között
A kardinális és a ordinális hasznosság közötti különbség tekintetében a következő pontok figyelemre méltóak:
- A bíboros segédprogram az a hasznosság, amelyben a fogyasztók által a termék vagy szolgáltatás fogyasztásából származó elégedettség számszerűen mérhető. A rendes segédprogram azt állítja, hogy a fogyasztó által a termék vagy szolgáltatás fogyasztásából származó elégedettséget nem lehet számszerűsíteni.
- A bíboros segédprogram objektív módon méri a hasznosságot, míg a szekvenciális hasznosság szubjektív mérése van.
- A bíboros segédprogram kevésbé reális, mivel a hasznosság mennyiségi mérése nem lehetséges. A másik végén a soros hasznosság reálisabb, mivel minőségi mérésre támaszkodik.
- Kardinális hasznosság, marginális hasznosságelemzésen alapul. Ezzel szemben a ordinális hasznosság fogalma közömbösségi görbe elemzésen alapul.
- A kardinális segédprogramot a segédprogramok, azaz a hasznossági egységek alapján mérik. Éppen ellenkezőleg, a sorrendű hasznosságot az áru preferenciáinak rangsorolásával mérjük egymáshoz képest.
- Alfred Marshall és követői által javasolt bíboros segédprogram. Ezzel ellentétben a Hicks és Allen úttörője a rendes segédprogram.
Következtetés
Ezek a két fent említett keresletelemzési megközelítés nem versenyeznek egymással, de a fogyasztói magatartás elemzése során a kifinomultság két szintjét képviselik. Mind a kardinális, mind a sorrendű hasznosság elengedhetetlen a fogyasztó iránti áru vagy szolgáltatás iránti igény felméréséhez és elemzéséhez, függetlenül a céltól.
