Egyszerűen fogalmazva, a hipotézis olyan feltételezésre utal, amelyet elfogadni vagy elutasítani kell. Két hipotézis tesztelési eljárás létezik, azaz a paraméteres teszt és a nem paraméteres teszt, ahol a paraméteres teszt azon a tényen alapul, hogy a változókat egy intervallum skála alapján mérjük, míg a nem-parametrikus tesztben ugyanezt feltételezzük. sorrendben. Most, a paraméteres vizsgálatban kétféle teszt, t-teszt és z-teszt lehet.
Ez a cikk megismerheti a T-teszt és a Z-teszt közötti különbséget.
Összehasonlító táblázat
| Az összehasonlítás alapja | T-teszt | Z-teszt |
|---|---|---|
| Jelentés | A T-teszt egy olyan paraméteres teszt típusára utal, amelyet arra használnak, hogy azonosítsuk, hogy a két adatkészlet eszközei különböznek egymástól, ha a variancia nincs megadva. | A Z-teszt hipotézis tesztet feltételez, amely megállapítja, hogy a két adatállomány eszközei eltérnek-e egymástól, ha variancia van megadva. |
| Alapján | Student-t eloszlás | Normális eloszlás |
| Népesség variancia | Ismeretlen | Ismert |
| Minta nagysága | Kicsi | Nagy |
A T-teszt meghatározása
A t-próba egy hipotézis-teszt, amelyet a kutató a változó népességének összehasonlítására két kisebb kategóriába sorol, a kevesebb, mint az intervallum változó alapján. Pontosabban, egy t-próbát használunk annak vizsgálatára, hogy a két független mintából vett eszközök hogyan különböznek egymástól.
A T-teszt a t-eloszlást követi, ami akkor megfelelő, ha a minta mérete kicsi, és a populációs standard eltérés nem ismert. A t-eloszlás alakját erősen befolyásolja a szabadság mértéke. A szabadság mértéke magában foglalja a független megfigyelések számát egy adott megfigyelési csoportban.
A T-teszt feltételei :
- Minden adatpont független.
- A minta mérete kicsi. Általában a 30 mintaegységet meghaladó mintaméretet nagynak kell tekinteni, különben kicsi, de nem lehet kevesebb, mint 5, a t-teszt alkalmazásához.
- A mintaértékeket pontosan kell rögzíteni és rögzíteni.
A tesztstatisztika a következő:
x A minta átlaga
s a minta standard szórása
n a minta mérete
μ a népesség átlaga
Párosított t-teszt : A két minta függvényében alkalmazott statisztikai teszt és páros megfigyelések.
A Z-teszt meghatározása
A Z-teszt egy egyváltozós statisztikai elemzésre utal, amelyet arra használtunk, hogy teszteljük a hipotézist, hogy a két független minta aránya nagymértékben eltér. Meghatározza, hogy egy adatpont mennyire távol van az adatállomány átlagától, szórásnál.
A kutató z-tesztet fogad el, amikor a populáció varianciája ismert, lényegében, ha nagy mintaméret van, a minta varianciája megközelítőleg megegyezik a populáció varianciájával. Ily módon feltételezzük, hogy ismert, annak ellenére, hogy csak a mintaadatok állnak rendelkezésre, és így a normál teszt alkalmazható.
A Z-teszt feltételei :
- Minden mintafigyelés független
- A minta mérete több mint 30 legyen.
- A Z eloszlása normális, átlag nulla és variancia 1.
A tesztstatisztika a következő:
x A minta átlaga
σ a népességi szórás
n a minta mérete
μ a népesség átlaga
Főbb különbségek a T-teszt és a Z-teszt között
A t-teszt és a z-teszt közötti különbség egyértelműen az alábbi okokból vonható le:
- A t-teszt statisztikai tesztként értelmezhető, amelyet arra használunk, hogy összehasonlítsuk és elemezzük, hogy a két populáció eszközei különböznek-e egymástól, vagy sem, amikor a standard eltérés nem ismert. Ezzel ellentétben a Z-teszt egy paraméteres teszt, amelyet akkor alkalmaznak, amikor a szórás ismert, hogy meghatározza, hogy a két adatállomány eszközei különböznek-e egymástól.
- A t-teszt a Student t-eloszlásán alapul. Éppen ellenkezőleg, a z-teszt arra a feltételezésre támaszkodik, hogy a mintaeszközök eloszlása normális. A diákok t-eloszlása és a normális eloszlás egyaránt jelennek meg, mivel mindkettő szimmetrikus és harang alakú. Ugyanakkor különböznek abban az értelemben, hogy a t-eloszlásban kevesebb a hely a középen és a farokban.
- A t-teszt elfogadásának egyik fontos feltétele, hogy a populációs variancia ismeretlen. Ezzel ellentétben a populációs varianciát ismertnek kell tekinteni vagy feltételezni, hogy z-teszt esetén ismert.
- A Z-tesztet akkor használjuk, ha a minta mérete nagy, azaz n> 30, és a t-teszt akkor megfelelő, ha a minta mérete kicsi, abban az értelemben, hogy n <30.
Következtetés
Általánosságban elmondható, hogy a t-próba és a z-teszt szinte hasonló tesztek, de alkalmazásuk feltételei eltérőek, azaz a t-teszt akkor megfelelő, ha a minta mérete nem több, mint 30 egység. Ha azonban több mint 30 egység, akkor z-tesztet kell végezni. Hasonlóképpen vannak más feltételek is, amelyek egyértelművé teszik, hogy melyik tesztet kell elvégezni egy adott helyzetben.
