A távolságvektor és a kapcsolatállapot-útválasztás közötti előzetes különbség az, hogy a távolsági vektorban az útválasztó irányítása megosztja az egész autonóm rendszer ismereteit, míg a kapcsolati állapotban az útválasztó megosztja a szomszédos útválasztóik ismereteit az autonóm rendszerben.
Összehasonlító táblázat
| Az összehasonlítás alapja | Távolságvektor-irányítás | Kapcsolja össze az állapotirányítást |
|---|---|---|
| Algoritmus | Bellman ford | Dijsktra |
| Hálózati nézet | Topológia információ a szomszédság szempontjából | Teljes információ a hálózati topológiáról |
| A legjobb útvonal számítása | A legkisebb komlószám alapján | A költség alapján |
| Frissítés | Teljes útválasztási táblázat | Link állapotfrissítések |
| Frissítések gyakorisága | Időszakos frissítések | Indított frissítések |
| CPU és memória | Alacsony kihasználtság | Intenzív |
| Egyszerűség | Nagyszerűség | Képzett hálózati rendszergazdát igényel |
| Konvergenciaidő | Mérsékelt | Gyors |
| Frissítés | Sugárzáskor | Multicast-on |
| Hierarchikus struktúra | Nem | Igen |
| Közbenső csomópontok | Nem | Igen |
A távolsági vektorútvonal meghatározása
A távolságvektor-útválasztásban az útválasztónak nem kell ismernie az összes hálózati szegmens teljes útját; ez csak azt jelenti, hogy tudni kell, hogy milyen irányba vagy vektorba kell küldeni a csomagot. A technika meghatározza az internetes hálózat bármelyik hálózatának irányát (vektor) és távolságát (hop count).
A távvektor-útválasztási algoritmusok rendszeresen továbbítják az útválasztási táblájukat a szomszédos szomszédaihoz. A távolságvektor-útválasztási protokollt futtató útválasztók automatikusan küldenek időszakos frissítéseket, még akkor is, ha nincs változás a hálózaton.
Az útválasztó ellenőrizheti az összes ismert útvonalat és módosíthatja a helyi útválasztási táblát a szomszédos útválasztásból kapott frissített információk alapján. Ezt a folyamatot „pletyka útvonalválasztásnak” nevezik, mert az útválasztó információi, amelyeket az útválasztó a hálózati topológiáról rendelkezik, a szomszédos útválasztó útválasztási táblázatának perspektíváján alapul.
A RIP és az IGRP egy általánosan használt távolság-vektor protokoll, amely ugrásszámokat vagy útvonalválasztási metrikákat használ.
A Link State Routing meghatározása
A kapcsolatállapot-útválasztásban minden útválasztó megpróbálja létrehozni a hálózati topológia belső térképét. Az indítás kezdeti szakaszában, amikor az útválasztó aktívvá válik, az üzeneteket a hálózatba küldi, és összegyűjti azokat az adatokat, amelyek közvetlenül csatlakoznak az útválasztókhoz. Azt is megadja, hogy az útválasztó elérésére szolgáló hivatkozás aktív-e vagy sem. Ezt az információt más routerek használják a hálózati topológia térképének létrehozására. Ezután a router a térképet választja ki a legjobb útvonal kiválasztásához.
A kapcsolatállapot-útválasztási protokollok gyorsan reagálnak a hálózati változásokra. Hálózati változás esetén indított frissítéseket küld, és rendszeres időközönként frissítéseket küld, például 30 perc. Ha a hivatkozás megváltoztatja az állapotot, az eszköz észleli, hogy a változás frissítési üzenetet hoz létre és továbbítja az összes útválasztóhoz tartozó hivatkozást. Ezután minden útválasztó egy frissítési üzenet másolatát veszi, és frissíti az útválasztási tábláját, és továbbítja az üzenetet a szomszédos útválasztónak.
Ez a frissítési üzenet elárasztása szükséges annak biztosításához, hogy minden útválasztó frissítse az adatbázist, mielőtt létrehoz egy frissítési útvonal táblát, amely az új technológiát tükrözi. Az OSPF protokoll a példakapcsolati állapotútvonal.
A távolsági vektor útválasztás és a kapcsolatállapot-útválasztás közötti fő különbségek
- A Bellman-Ford algoritmust használják a távolságvektor-irányítás elvégzésére, míg a Dijsktra-t a kapcsolatállapot-útválasztás végrehajtására használják.
- A távolsági vektorban a routerek a szomszédos szempontból megkapják a topológiai információkat. Éppen ellenkezőleg, a kapcsolat állapotában az útválasztó teljes információt kap a hálózati topológiáról.
- A távolságvektor-irányítás kiszámítja a legjobb útvonalat a távolság alapján (a legkisebb számú komló). Ezzel ellentétben a Link állapotirányítás a legalacsonyabb költség alapján számítja ki a legjobb útvonalat.
- A kapcsolatállapot-útválasztás csak a link állapotát frissíti, míg a távolságvektor-útválasztás a teljes útválasztási táblázatot frissíti.
- A frissítés frekvenciája mindkét útválasztási technikánál különböző távolsági vektorfrissítés időszakonként, míg a kapcsolat állapotfrissítési frekvenciája kiváltott frissítéseket alkalmaz.
- A CPU és a memória felhasználása a távolságvektor-irányításban alacsonyabb, mint a kapcsolatállapot-útválasztás.
- A távolságvektor-útválasztás egyszerűen megvalósítható és kezelhető. Ezzel szemben a kapcsolatállapot-útválasztás összetett, és képzett hálózati rendszergazdát igényel.
- A távolságvektor-útvonalválasztás konvergenciaideje lassú, és általában a végtelen problémára számít. Ezzel ellentétben a kapcsolatállapot-irányítás konvergenciaideje gyors, és megbízhatóbb.
- A távolságvektor nem rendelkezik hierarchikus struktúrával, míg a kapcsolat állapotában a csomópontok hierarchikus szerkezettel rendelkezhetnek.
Következtetés
A távolságvektorban az útválasztási megosztást, a teljes autonóm rendszer információit és az információt csak a szomszédokkal osztják meg. Másrészről, az összeköttetés állapotában az útválasztók megosztják a tudást csak a szomszédjaikról, és az információt megosztják minden útválasztóval.
