A másik szélsőséges esetben, ha egy hosszú távú tőkeeszközt egy magánszemély átad, a nyereséget hosszú távú tőkenyereségnek nevezik. A rövid lejáratú és hosszú távú tőkenyereség elsődleges különbsége abban az időszakban van, amikor a tőkeeszközt vagy befektetést egy magánszemély tartja.
Összehasonlító táblázat
| Az összehasonlítás alapja | Rövid távú tőke nyereség | Hosszú távú tőke nyereség |
|---|---|---|
| Jelentés | A rövid lejáratú eszközök értékesítéséből származó nyereséget rövid távú tőkenyereségnek nevezik. | A hosszú lejáratú tőkenyereség a hosszú lejáratú tőkeeszköz egy személytől történő átruházásakor keletkezik. |
| Tőkeeszköz | Kevesebb mint 24 hónap ingatlanok esetében és 36 hónap ingó esetén. | Több mint 24 hónap ingatlan esetében és 36 hónap ingó esetén. |
| Pénzügyi eszköz | A tartási idő kevesebb, mint 12 hónap | A tartási idő több mint 12 hónap |
| Az adó mértéke | Normál jövedelemadó-kulcs | 20% |
A rövid távú tőke nyereség meghatározása
A rövid lejáratú tőkenyereség, amint azt a neve is sugallja, az egyén által a rövid lejáratú tőkeeszköz átadásából vagy eladásából származó nyereség. Itt a rövid lejáratú tőkeszerződés azt az eszközt (ingó) jelenti, amely az értékelő tulajdonában van, az átutalást megelőző 36 hónapnál rövidebb ideig. Bár az ingatlanok esetében a tartási idő kevesebb, mint 24 hónappal az átadás időpontját megelőzően.
Az elismert tőzsdén jegyzett pénzügyi eszközök esetében az eszközmegtartási időszak nem haladhatja meg a 12 hónapot, és a tőzsdén nem jegyzett értékpapírok esetében a részesedés időtartama kevesebb, mint 24 hónap.
Kiszámítható:
- A beszerzési költségek azt az összeget jelentik, amelyre az értékbecslő megvásárolta az eszközt.
- A javítás költsége az értékelő által a tőkeeszköz hozzáadására vagy javítására fordított összeget jelenti.
A hosszú távú tőke nyereség meghatározása
Ha az eszköz (ingó) tartási ideje meghaladja a 36 hónapot, közvetlenül az átutalás időpontja előtt, a tőkeeszközt a hosszú lejáratú tőkeeszköznek kell tekinteni, és a nyereséget hosszú távú tőkenyereségnek nevezik. Az ingatlanok, mint például a föld, az épület stb. Átruházása esetén azonban a tartási időszak 24 hónap vagy annál hosszabb.
Az olyan értékpapírok esetében, amelyek elismert tőzsdén szerepelnek, a részesedés időtartama 12 hónapra vagy annál hosszabbra csökken, és a tőzsdén nem jegyzett értékpapírok esetében a tartási időszaknak legalább 24 hónapnak kell lennie.
Kiszámítható:
Hol, a beszerzés indexelt költsége =
A javítás indexált költsége =
A rövid távú és a hosszú távú tőke nyereség közötti különbségek
A rövid távú és hosszú távú tőkenyereség közötti különbségeket egyértelműen a következő okokból vonjuk le:
- A rövid lejáratú tőkenyereség olyan, amelyben a tőkeeszköz értékesítéséből származó nyereséget az értékelő 36 hónapnál rövidebb ideig tart. Ezzel szemben, ha az átadott eszközt az értékelő több mint 36 hónapig tartja, az ilyen átruházásból származó nyereséget hosszú távú tőkenyereségnek nevezzük.
- Az ingatlan értékének az értékelő által történő átruházásakor, ha a részesedés időtartama kevesebb, mint 24 hónap, akkor az ilyen átruházásból származó nyereség rövid lejáratú tőkenyereségnek minősül, míg ha ugyanezen időtartam 24 hónapnál hosszabb ideig tart, a nyereséget hosszú távú tőkenyereségnek nevezik.
- A pénzügyi eszközök esetében a részesedés időtartama 12 hónapra csökken, így ha az eszközt 12 hónapnál rövidebb ideig tartják, akkor az ilyen eszköz átadásából származó nyereség rövid távú tőkenyereség lesz. Éppen ellenkezőleg, ha az értékpapírok, mint a részvények vagy a nulla kupon kötvények több mint egy évig tartanak, az átruházásból származó nyereség hosszú távú tőkenyereség lesz.
- A rövid lejáratú tőkenyereség adóköteles a normál jövedelemadó-díjszabás alapján. Ezzel szemben a hosszú lejáratú nyereség 20% -os adóköteles.
Következtetés
Összefoglalva, a tőkenyereség a jövedelemadó-törvény szerinti jövedelem egyik vezetője. Mind a rövid távú, mind a hosszú távú tőkenyereség adóköteles, de a mentességek a jövedelemadó törvényben is meghatározásra kerülnek. A kettő közötti különbség abban rejlik, hogy az értékelő mennyi ideig rendelkezik az eszköz tulajdonjogával.
